Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10. fejezet - A Lórienbe vezető út

2012.09.09

Kényelmes tempóban sétáltak a Fangornt és Lórient összekötő mezőn. Legolas ment elől, mellette Arimer, mögöttük pedig Édipofi, majd a legvégén Gimli. A mező tágas volt és gyönyörű. Ezernyi virág pompázott rajta, pirosak, sárgák, fehérek, kékek, a fű pedig friss és élénkzöld volt. Ez egy hosszú rét, melyet keletről hegyek vesznek körül, nyugatról pedig az Anduin. Most még biztonságos terep, azonban ha az éjszaka itt éri őket, nem sok jóra számíthatnak. Igaz, északon ott van Lórien, délen pedig a Fangorn, de az éjszaka veszélyes is lehet, pláne ha üldözik őket. Ám még semmi sem biztos. Nem tudják, hová lett Elter, de nem voltak túl nyugodtak, mivel ha ő még él, és betartja ígéretét, akkor hosszú és nehéz napok elé néznek. Egyelőre csak abban reménykedhetnek, hogy bátorságuk és barátságuk átvezeti őket minden bajon.
Arimer tűnt a leglehangoltabbnak. Legolas mellett ment, de szinte oda sem figyelt rá, gondolatai egyre csak a Fangornban időztek. Gondolatban végigjárta a szeretett erdő minden egyes zugát, és holdfényes estekre gondolt, melyeken kiment a rétre, s énekelt a csillagoknak, és a fáknak.
Legolas kissé aggódott miatta. A lány ugyan nem sírt, mint ahogy azt Édipofi tette korábban, de szokatlanul csendes volt, és oda sem figyelt arra, amit Legolas mondott. Mi lehet vele? Vajon máris fáj neki, hogy elhagyta a Fangornt, vagy talán valami más aggasztja? Talán Elter? Bár azt mondta, a fiú mindig csak a barátja volt, vajon ez így is van?
Gimli Édipofival beszélgetett. Már elmesélte neki a törpök szokásait, mesélt neki épületeikről, elmondott pár mesét a Magányos-hegységből, most pedig a Gyűrű hihetetlen kalandjára terelődött a szó.
 - És a Gyűrű hordozója tényleg egy hobbit volt? - Édipofi alig hitt a fülének.
 - Igen, ő Drogó fia Frodó a Megyéből. Igen bátor és jószívű hobbit. Volt még rajta kívül három félszerzet is velünk; Csavardi Samu, Borbak Trufiádok, és az én személyes kedvencem, Tuk Peregrin. Igen bátor és hősies fiúk.
 - És hobbitok...lenyűgöző. De hányan voltatok összesen a Gyűrű Szövetségében?
 - Kilencen. Gandalf, Boromir, Aragorn, Frodó, Trufa, Pippin, Samu, Legolas és jómagam. Völgyzugolyból indultunk el, Elrond úr házából.
 - És most tényleg van egy király Gondorban?
 - Igen, a mi kedves barátunk, Aragorn. Ám most őt Elesszár Telcontar-nak hívják.
Arimer halkan fenevetett elől.
 - Telcontar? - kérdezte Gimlit - Még mindig nem vált meg Vándortól, a kószától?
 - Az mi? - kérdezte Édipofi.
 - A kószák a dúnadánok - felelt neki Legolas.
 - És dun-adan azt jelenti elda nyelven, hogy a tengeren túlról jött - mondta Arimer.
 - Bizony, ők a legrégebbi faj ami csak valaha élt Középföldén.
Erre egy kis csend következett, részben a kószák, részben Aragorn tiszteletére. Arimer felsóhajtott. Hej, de messze van még a Bakacsin-erdő! És ki tudja, mi vár ott rá? Mit szólnak hozzá a tündék? És vajon a király? Legolasra nézett.
 - Apád...úgy értem Thranduil, a tündekirály...milyen?
 - Hát ő nagyon...nagyon...harcias...bátor...
 - De milyen akkor, mikor nem harcol? A mindennapi Thranduil milyen?
 - Viszonylag kedves, kissé távolságtartó, néha túl büszke, és nem mindig elég óvatos.
 - Hasonlít rád - mosolyodott el Arimer.
 - Miben? - kérdezte Legolas meglepetten.
 - Mindenben. Kedves, távolságtartó, büszke, nem elég óvatos...és persze nagyon jószívű.
 - Köszönöm szépen. Ez kedves tőled.
A lány válaszul elmosolyodott. Ez a leírás valóban illett Legolasra is, pontosan tükrözte a személyiségét. S ha az apja is ilyen, akkor a beilleszkedéssel nem lesz túl nagy baja.
 - Ne aggódj azon, hogy apámnak nem tetszel majd - suttogta halkan Legolas a lány fülébe - ő biztos a fia szavában, és ha én azt mondom, hogy te egy csodálatos, gyönyörű, okos, tökéletes lány vagy, ő el is hiszi nekem.
 - És ezt fogod mondani? - kérdezte a lány csöndesen.
 - Szerinted?
Arimer bólintott. Legolas kedveli, ehhez nem fér kétség.
Édipofi unatkozva menetelt Gimli mellett. Nem értette, Arimer és Legolas miről beszélnek, de azt látta, mikor a fiú a lány fülébe súgott valamit, és olyan, de olyan közel hajolt hozzá, amilyen közel csak illő. Nem, Édipofi nem értette, miért olyan kiszámíthatatlan az élet, és a szív útjai miért olyan kifürkészhetetlenek, hogy miért van az, hogy két ember egyből megkedveli egymást, míg a másik kettő akár évekig is együtt lehetne, az udvarias társalgáson nem jutnának tovább.
 - ...na, és akkor meg jön felém az ork, de a fejszémet elejtettem, a késem éle kicsorbult, hát most meg mi legyen? És akkor...
 - Gimli, kérlek, hagyd abba egy pillanatra! - hangzott előlről Arimer hangja - azt hiszem, valami követ minket. Te is látod? - kérdezte Legolast.
 - Igen, mintha...mintha valami árnyék, vagy hasonló lenne...De most mit tegyünk? Csak nem futhatunk többszáz mérföldet!
 - Nem, nem futhatunk.
 - Lovak kellenének - javasolta Gimli.
 - Valóban jól hallottam? - mondta Legolas - A törp, Gimli, aki utál lovagolni, valóban lovak után áhítozik?
 - Ne tréfálkozz, Legolas. Erre igazán nincs idő - mondta neki Arimer - Inkább találjuk ki, mi legyen.
 - Nekem csak egy ötletem van. Fussunk egy kicsit, legfeljebb fáradtan érünk Lórienbe.
 - És ott?
 - A tündék majd segítenek.
 - Rendben - zárta le a vitát Arimer  - akkor futás!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.