Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


16. fejezet - Kavargás

2013.05.19

Miután beszélt Elessarral, Legolas visszament a flethez, ahol megszálltak, és ott érdekes jelenetnek lett szemtanúja. Gimli pipázni tanította Édipofit.
A hobbit-leány gyanúsan méregette a pipát, amit a törp a kezébe tett, és hosszú másodpercek múlva végtelenül lassan beleszívott. Először úgy tűnt, kiköpi a pipát, a tüdejét, és mindenféle belső szervét, de valószínüleg meggondolhatta magát, mert megelégedett annyival, hogy a pipát földhöz vágja, és egy hatalmasat sercintsen a földre.
-Fúj, ez förtelmes-mondta még mindig krákogva-hogy lehet ezt kibírni?
-Ó, nem is gondoltam volna, ifjú hobbit, hogy ennyire nem bírod a pipafüstöt-nézett rá Gimli sajnálkozva. Ennél a pontnál Legolas már nem bírta tovább, hatalmasat kacagott, mire Édipofi vérvörösen fordult felé, Gimli pedig észrevétlenül visszaszerezte a pipát.
-Nem is csodálkozom rajtad, perian-mondta Legolas még mindig nevetve-ha nem szereted, minek próbáltad ki?
-Gimli akarta-hárított a hobbit.
-Nos, lényegtelen-védekezett Gimli-a lényeg, hogy nem minden hobbit szeret pipázni.
-Amint azt a mellékelt ábra mutatja-jött fel hirtelen a fára Arimer, aki természetesen mindent hallott már alulról, és el tudta képzelni a jelenetet is.
Váltottak Legolasszal egy félszeg mosolyt, s a lány utána felkapott valamit a földről, és lemászott a fáról. Az idő dél körül járhatott.


-Legolas?! Legolas, hallod egyáltalán, amit mondok?
-Tessék?-riadt fel a tünde édes képzelgéseiből. Körülnézett, és azt látta, hogy az erdőben baktat Édipofival, és fogalma sincs, hogy miért is van ott.
-Legolas, ez így nem mehet tovább! Beszélek, te oda sem figyelsz, gondolataid máshol vagy másnál járnak...féltelek, Legolas!
A tünde kérdő pillantással bámult Édipofira.
-Igenis, féltelek! Emlékszel egyáltalán, hogy miért vagyunk itt?
-Őszintén szóval fogalmam sincs. Miért?
-Arimert keressük.
-Eltűnt?
-Igen, azért kell keresni. Legutóbb dél körül láttuk, most pedig késő délután van, és még mindig nincs sehol, te meg olyan vagy, mint akin varázslatot hajtottak végre. Kába vagy, nem figyelsz oda, nem emlékszel semmire...mi az utolsó emléked?
-Szeretem.
-Tessék?-most a hobbiton volt a csodálkozás sora.
-Szeretem őt.
Édipofi hatalmasat sóhajtott. Arimerről beszél, ez biztos. Hogy is remélhette, ő, a balga kis hobbit, hogy esetleg a tünde majd őt...áh, hogy is juthatott eszébe?!

*-Ó Nagy Uram, szólítalak Téged, ki a világmindenség leghatalmasabbika vagy, szólítalak, ki minden más fölött állsz, nézz le reám, rendelkezz emberi mivoltommal, segíts nekem bosszút állni!*

Arimer futott keresztül az erdőn, és érezte, hogy üldözik. Hátra-hátra pillantott, de nem látott egyebet a saját árnyékánál, mégis biztos volt benne, hogy valami, vagy valaki üldözi a sötétben.

*-Leány, kit szerettem, fiú, ki elvette tőlem, ne legyen boldog sosem!*

Legolas Édipofi oldalán lépdelt az avarban, és egyre inkább nyugtalanította valami.
-Valami közeleg-suttogta a hobbitnak.

*-Nekem nem maradt más, csak az emlékezet! Nekik ennyi se legyen hát! Felejtsenek el mindent és mindenkit!
S végre feleletet is kapott szavaira.*


-Elbereth, most segíts meg!-sóhajtott Arimer hatalmasat, mikor hatodjára ment el ugyanazon fa mellett, és még mindig nem tudta hol és merre van. Egy kép is fokozta iszonyatát, egy kép, mi szíve rejtekéből sejlett fel előtte egyre élesebben. Tudta: az Üldöző közeleg.

*-S miért segítenék neked, földi halandó?
  -Mert nálam van az, amit elvesztettél, ó Nagy Úr.
  -S ha segítek, mit ajánlasz fel cserébe?
  -Nagy Úr, ha segítesz nekem, tiéd lesz a végtelen hatalom, mire szerzet valaha is áhítozott.*


-Édipofi, nem érzel valami furcsát? Úgy zúg a fejem-mondta Legolas, miközben egyik fától a másikig tántorgott.
-Nincsen semmi bajom-válaszolt a félszerzet-tán csak nem a szerelem nyila ütött oly nagyot, hogy menni sem tudsz?!

*-Nos, legyen meg, mit kívánsz. Ne legyenek boldogok SOSEM!
Elter reszketve esett hanyatt a palantír előtt, és érezte, hogy most valami visszafordíthatatlant tett.*

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kavargás

(Eamnë, 2013.05.20 18:20)

Eme fejezetek sokkal jobban hasonlítanak a Tolkien által megírt vagy félig befejezett regékre. Csak így tovább, drága leány!

Re: Kavargás

(Arassea, 2013.05.20 22:05)

Hálásan köszönöm hasonlatodat, számomra megtisztelő, hogyha ilyen zsenikhez hasonlítanak, mint a Professzor.

Re: Re: Kavargás

(Eamnë, 2013.06.18 19:51)

Én csak az igazat mondtam. Természetesen nagyon várom már következő fejezeteidet is!

Re: Re: Re: Kavargás

(Arassea, 2013.06.19 14:29)

Nem ígérek semmit, de reményeim szerint nemsokára írni fogok.:)