Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


19. fejezet - Szökés

2014.11.01

Teltek, múltak a napok, majd a hetek s a hónapok Elter pokoli birodalmában. Arimer igyekezett minél többet megtudni a helyről, ahova került, ám ismeretei nehezen gyarapodtak. Mindenhová követték őt Elter szolgái, az Árnyak, kiknek testetlen-lelketlen, fekete gomolygásától a hideg is kirázta a lányt. Mások már régen összeomlottak volna, de Arimer kitartott. Folytatta tovább a színjátékát, melynek egyetlen célja és a lány egyetlen reménye a szabadulás volt. Rabsága elején még reménykedett, hogy barátai kiszabadítják, ám ez a remény egyre inkább fogyni látszott. Nem értette, mi történhetett, de bízott Legolasban és a többiekben. Később már nem kereste az okot, amiért nem jönnek őt kiszabadítani, hanem a saját lábára állt, és eljátszotta, hogy Elter mellett ő ennek a rettenetnek az úrnője. Parancsokat osztott az Árnyaknak, a különféle szörnyű teremtményeknek, s azok lassan elkezdtek rá hallgatni. Minden nap minden órájában a menekülésre gondolt, és várt. Várt.

 

Legolas, Gimli és Édipofi az Aranyerdőben múlatták mindennapjaikat. Az átok (vagy varázslat, ahogyan Elter hívta) hatására mindannyian elfeledték azt, hogy Arimer valaha is létezett, közöttük járt, és ismerték őt. Gimli és Édipofi ugyan hasonlóan élték megszokott életük, mint ezidáig, Legolas nem volt jól. Folytonos ürességet érzett, hiányérzet kerítette hatalmába, ahányszor csak szabad pillanata maradt. Elfoglaltak is voltak, hiszen Elessar királlyal együtt a Bakacsin-erdő megtisztítását és felvirágoztatását tervezték, s ez nem kis feladat. Thranduil királyi csapatai ugyan ideig-óráig feltartóztatják az orkokat, ám a segítség bármelyik pillanatban kellhet. Legolas óvatos tanácsára előbb tervet szőttek, mielőtt még bárhová is indultak volna. Lothlórien úrnője egy kisebb csapat tünde íjászt ajánlott fel, amit Legolasék köszönettel vettek. Mindezek ellenére hónapok óta nem indultak útnak. A tünde herceg érezte; valami hiányzik.

 

Arimer éppen befejezte szokásos napi sétáját a palotában, majd visszatért szobájába. Ez volt az egyetlen hely, ami némiképp hasonlított az erdőtünde eddigi lakhelyeire, hiszen Elter engedélyével olyanná alakította, amilyenre csak akarta. Így a szoba burkolata fából készült, rengeteg természetes, vagy arra hasonlító anyagból kialakított berendezési tárgyakkal. Itt tudott a lány önmaga lenni, s ez volt az egyik oka annak, hogy nem veszítette el még a józan gondolkodását.

Leült az asztalához és kinyitotta apró, bőrkötéses naplóját. Ebbe jegyzett fel mindent, amit erről a pusztító világról megtudott.

-         Alig pár nap, ennyit még kibírok – biztatta magát motyogva. Lassacskán elérte, hogy Elter teljesen megbízzon benne, így egyre több és több dolgot engedett meg neki. A lány úgy tervezte, hogy egy délutáni séta alatt leszakadhat az Árnyakról, s kimenekülhet valahogyan a palotából. Ezt nem könnyítette meg az sem, hogy Elter jobban óvta, mint saját szeme világát, és az sem, hogy palotáját kismillió őr vigyázta. Arimer lassan kitanulta, hogyan kerülheti el őket, és azt is megfigyelte, melyiknek milyen gyenge pontjai vannak.

-         Arimer, kedvesem! – lépett be kopogás nélkül, Árnyakkal kísérve Elter a lány szobájába -, hogy telt a mai napod?

-         Minden kielégítő, köszönöm kérdésed, Mester – rebegte Arimer a tőle megszokott, ál-szerény hangján – Panaszra nem lehet okom; palotád minden igényemen felül való. Bár… - hallgatott el hirtelen.

-         Mi az? Mondd, mi óhajod lehet még? Több Árny-szolga, hogy a rendelkezésedre álljanak?

-         Nem, köszönöm, Mester, így is elegen vannak.

-         Hát?

-         Egy kicsivel több időt…

-         Minden időm a rendelkezésedre áll!

-         …a falakon kívül.

Elter összeráncolta a homlokát.

-         Minek az neked? Miben mesterkedsz? – lépett közelebb a lányhoz, majd megragadta, és megrázta a vállánál fogva.

-         Semmiben, Mester.

-         Ezt még meggondolom. Tudod, ahhoz jónak kell lenni – vicsorgott rá Elter a lányra, kéjes vigyorral arcán. Arimer még a gondolattól is irtózott, hogy mivé vált a valaha olya kedves és szeretnivaló fiú.

Elter kiment, majd félóra múlva egy Árnnyal üzenetet küldött; Arimer kaphat még egy órát, a falakon kívül, az erdőben a völgyben. A lánynak nem is hozhattak volna jobb hírt, azonnal összepakolta a holmiját, előszedte fegyvereit, majd felöltözve Elter elé járult. Rámosolygott a fiúra, majd a nyitott kapu felé lépdelt, az Árnyakkal kísérve. A szökés elindult.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

khm

(Detti, 2015.01.05 14:29)

Új fejezet, merre jársz?
Azt hiszem, ezzel a négy szóval mindent elmondtam. De most tényleg, ugye lesz 20. fejezet? Megígérted!

Szia!

(Valaki, akit már régóta jól ismersz, 2014.11.21 17:43)

Istenem, ha tudnád, mennyire örülök most! Mióta elkezdted a storyd, én olvasom, és rákaptam, mint mások a drogra -bár még sosem próbáltam ki, annak milyen a hatása (remélem emlékszel). Ha tudnád, mennyire vártam, hogy végre felkerüljön az újabb fejezet! Minden nap megnéztem, írtál-é már, sőt, azt hiszem, már e-mailen is érdeklődtem -valószínűleg nem volt sikeres az átküldés.
Szóval fogadd egyre növekvő dicséreteimet és elismeréseimet, és fogadd meg egy tanácsomat: NE HAGYD ABBA! És lehetőleg ne ijessz meg még egyszer úgy mint múltkor, hogy egy évig nem jelentkezel!
Ui.: Ha érdekelne még, azóta már megvan a fejemben az egész történetem -melynek piszkozat-ötletéről te is értesültél-, és nemsokára papírra is vetem. (A következő lépés pedig egy kiadó lesz -remélem.)

Re: Szia!

(Arassea, 2014.11.23 17:11)

Szia!
Köszönöm kedves szavaidat, és igen, természetesen emlékszem. Igyekszem folytatni, amennyiben van ötletem és időm. Az e-mailed sajnos nem kaptam meg, de érdekelne hogy te hogyan haladsz a saját történeteddel. Írj nyugodtan!

végre

(Detti, 2014.11.03 14:23)

Szia!
Már azt hittem, sosem jön a következő fejezet! Komolyan, naponta megnéztem az oldalt, aztán ma, amikor láttam, hogy fent van a 19. fejezet, szinte rátapadtam a monitorra. Sikeresen elapasztottad amúgy bő szókincsem, már ami dicsérő szavakat illeti. A legizgalmasabb résznél hagytad abba, így aztán szokás szerint tűkön ülve várom, mi lesz Arimerrel, hogy Legolasék megmentik-e, és egyáltalán sikeres lesz-e a szökés. Végezetül köszönöm, hogy belinkelted az oldalamat, igazán jólesik. Csak így tovább, már most várom a következő fejezetet!

Re: végre

(Arassea, 2014.11.03 16:48)

Köszönöm szépen, el sem tudom mondani, mennyire jólesett, hogy írtál...ígérem, igyekszek!