Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


35. fejezet - Merénylet

2015.09.19

Thranduil leugrott lováról, kantárát odavetve az egyik őrnek, majd köpenyét félrelibbentve lépett be fia sátrába. Már egészen kis kora óta rendre szoktatta Legolast - meglepte hát a bent uralkodó káosz. Az ágy bevetetlenül, a fegyverek és ládák szétdobálva, a személyes tárgyai is szanaszét. A király egyáltalán nem volt elégedett. 
 - Legolas herceg - köszörülte meg a torkát a bennlévő inas - az édesapja...!
 - Apám? - nézett fel a herceg az egyik asztalra fektetett térképről, aminek tanulmányozásába mélyedt.

Arimer és a többi testőr a herceg sátra előtt várakoztak. Az est már teljesen leszállt, vezetőjük azonban csak nem akart előbújni hajlékából. 
 - Kislány, benézhetnél hozzá - mondta Arimernek egy idősebb tünde - biztosan jobb kedve lenne, ha egy ilyen bájos arcot láthatna, ráadásul el is indulhatnánk valahára, ha megkérnéd.
 - Türelem! - válaszolta a lány - Pillanatok kérdése, és indulhatunk.
Ruhasuhogást hallottak maguk körül, és hamarosan megpillantották a hang forrását is. Alya volt az, teljes nemesi pompájában. Hosszú, földig érő ruhát viselt, aminek színe alig látszott ki a sok aranydíszítéstől. Haja maga volt a folyékony selyem, egész lénye éteri, vibráló és ragyogó volt. Végiglépkedett a testőrök sorfala mellett, majd egy pillantást vetve Arimerre belépett a herceg sátrába. Az őrök meg sem próbálták feltartóztatni.

Ha Gimli valaha furcsállta a tündék szokásait, az semmit sem jelentett a mostanihoz képest. Az éjszakai utazás, a sok várakozás, majd a hirtelen bejelentés, hogy a király a táborba érkezett - mindez túl sok volt az ő mindennapi szokásokhoz szokott elméjének. S a tetejébe az, hogy a szokottól eltérően a tündék lakomát adnak - nos, el tudjuk képzelni kedvenc törpünk lelkiállapotát. Az asztalok pompásan megrakva mindennel, Gimli és Édipofi Legolas herceg kegyeltjeiként az ő asztalánál, Thranduil az asztalfőn. Minden a helyén - kivéve egy valakit. A herceg obbján ugyanis Arimer helyett Alya foglalt helyet, míg a lány a testőrökkel állt, egy kissé az árnyékba húzódva. Csöndesen szemlélődött, ismerős, vagy ismeretlen arcok után kutakodva, majd némán figyelte, ahogyan felszolgálják az első fogást. Mindent felsőrangú tündének a saját pohárnoka töltötte az italt, ahogy a királyi udvarban szokás. Arimer a Legolast éppen kiszolgáló tündére nézett - és azonnal látta, hogy baj van. A férfi teljesen ismeretlen volt számára, arcát sötét köpennyel takarta, és a herceg poharába öntött valamilyen folyadékot. A lány egy szemvillantás alatt felmérte a helyzetet.

Alya elégedetten mosolygott. Ezen a napon sok mindent elért. Thranduil király itt van (bár látogatásának valódi okát még titkolja), ő ül Legolas mellett, valamint a pohárnok...nos, ő teszi a dolgát. Alya ugyanis nem csak egy levelet írt. Thranduil királyon kívül más is érkezett, vagy inkább észrevétlenül besurrant ma a táborba - egy méregkeverő.

Arimer tőrje a másodperc töredéke alatt szelte át a levegőt, majd egyenesen az idegen csuklójába fúródott. Elejtette a kupát, amit a hercegnek kínált, az kiborult, és ahova a benne lévő ital folyt, széles sávban megfeketítette az asztalt. 
 - Gyilkos! - kiáltott fel ezzel egyidőben a lány, majd mielőtt bármit tehetett volna, az idegen alakja egy füstoszlop mögött szertefoszlott. Thranduil, Legolas és a többi nemes mind felugrott az asztaltól, majd a király szedte össze magát leghamarabb. 
 - Jöjj közelebb, leány! - zendült fel hangja. A testőrök és katonák eközben szétszéledtek, hogy átkutassák a tábort, a rejtélyes gyilkost keresve. Arimer közelebb lépett, majd fejet hajtott a király előtt. Legolas holtsápadtan figyelte. 
 - Magyarázatot! - követelte Thranduil.
 - Királyom - kezdte Arimer remegő hangon - az az ember méregkeverő volt. Biztos vagyok benne, megismerem a fajtáját. Nem tudom hogyan került a táborba, de minden bizonnyal a herceg életére tört. Megakadályoztam.
 - Valóban - hunyorított Thranduil - ám kérdem én, miért te? Ki vagy te, leány? Ki ő? - fordult a testőrök kapitányához.
 - Ő...nos, ő jövendőbeli testőr, királyom - felelte az.
 - Jövendőbeli...ígéretes. Egy csapatnyi a legjobb, leghűségesebb katonáim közül nem veszik észre, hogy mi történik, mire ez a lány, ez az egyszerű leány igen. Ezért - folytatta - jutalmat érdemelsz! Velünk tarthatsz a palotámba, ahol rendes kiképzést kapsz. Testőreimmel lakhatsz, velük leszel mindig és mindenhol. A mai naptól ugyanis a fiam, Legolas herceg személyes őrzője vagy!

Arimer egy pillanatra nem tudta, hogy miként válaszoljon. Álmodni sem mert arról, hogy a király ilyen kegyben részesíti, bár abban sem volt biztos, hogy igényt tart eme kegyre. Ám még mielőtt bármit tehetett volna, a testőrök éljenezni kezdtek, ő pedig nem tehetett mást, mint meghajolt, és halkan megköszönte a király jóságát. A szeme sarkából mintha még látta volna Alya diadalittas mosolyát, Legolas halottfehér arcát, majd a testőrrásai maguk közé vették, és együtt keresték tovább az eltűnt férfit. A lány természetesen most is Gwendirrel volt, aki gratulált neki,majd együtt láttak az istálló mögötti terület átfésüléséhez.

Fél órával később minden katona visszatért a lakoma színhelyére. Thranduil szorosra préselt ajakkal hallgatta meg a jelentést, miszerint egyik csapat sem talált semmit. Ezek után összecsapta két tenyerét, majd, mintha csak arról beszéltek volna, hogy sütni fog-e a nap, ragyogó mosollyal közölte, hogy bejelntenivalója van.
 - Szeretném közölni udvartartásom itteni tagjaival, hogy fiam, Legolas, és jegyese, Alya kisasszony jövő hónapban megtartják régóta várt esküvőjüket, aminél - ígérem - nem látott még pompásabbat a Bakacsin-erdő!
Míg a tap és az éljenzés elnyomta hangját, Legolas értetlenül fordult oda apjához.
 - Apám, miért éppen a jövő hónap? Több időt adtál, erről szó sem esett idáig!
 - Továbbra sem esett volna szó róla - nézett jéghidegen fiára a király -, ha jegyesed nem hordaná szíve alatt jövendőbeli örökösödet.
 - Tessék? - nyíltak tágra Legolas szemei. Belefagyott a mozdulatába, sóbálványként állt apja mellett, mellette a gonoszul vigyorgó Alya - De hát mégis hogyan? És kitől? Hiszen én nem is...
 - Felesleges a titkolózás - vágott bele szavába apja - megkaptam Alya levelét, mindenről beszámolt. Azért ennél körültekintőbbnek tartottalak, fiam!

A tapsot hallva Arimer kérdőn nézett Gwendirre. Ők voltak az egyetlen csapat, ami még nem tért vissza. A férfi megvonta a vállát, majd intett, hogy induljanak visszafele. Lábuk alatt ropogtak a lehullott levelek, az éji szél lágyan fujdogált. Gwendir hatalmasat sóhajtott.
 - Mi nyomja szívedet? - kérdezte tőle Arimer. 
 - Tudod, én...elhallgattam előled valamit - kezdte a férfi - Mióta tudom, hogy be szeretnél közénk állni, azóta tudom azt is, hogy milyen szerepet kívánsz betölteni. Legolas herceg testőrének lenni nagy megtiszteltetés, számodra ugyanakkor hatalmas teher.
 - Gwendir - vágott közbe a lány - tudom, mit vállalok. Hiszen minden nap erre készülök.
 - Azt azonban senki sem említette neked, hogy testőrnek lenni sokkal komolyabb erkölcsi megfontolást igényel, mint sejtenéd. Szigorú szabályok szerint kell élnünk, amiből az első...nos, az első az...
 - Mi az, bökd már ki!
 - Az első az, hogy semmilyen személyes kapcsolat nem lehet közöttünk, és az általunk védelmezett személy között. Érted, hogy mit jelent ez?
 - Értem - torpant meg Arimer, majd a lába alatt lévő leveleket kezdte el bámulni - azt jelenti, hogy ha a testőre vagyok...akkor nem szerethetem.

 

(Kedves Olvasóim! Igen, ismét én vagyok az, ezen oldal írója és szerkesztője. Ugyanazzal a kéréssel fordulok hozzátok, mint legutóbb; kérlek titeket, hogy ha olvassátok a történetemet, és van róla bármilyen véleményetek - szóval pozitív, negatív, semleges, anonim, névvel ellátott, építő jellegű, esetleg nem építő jellegű - akkor feltétlenül küldjeték el nekem vagy ide, vagy az e-mail címemre - arassea@freemail.hu. Mindenkinek minden hozzászólására válaszolok, és előre is köszönöm, hogy segítetek! Üdv: Arassea)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

*-*

(Dóri, 2015.09.25 18:25)

Drága Arassea!
A Dream in the forest-re tegnap (09. 24-én) találtam rá. Mára eljutottam eddig a részig, és hát...Egyenlőre még abban az állapotban vagyok, hogy nem tudom szavakba önteni csodálatom. Az első résztől kezdve le voltam nyűgözve, és ez most sincs másképp, sőt! Egyre inkább beleszeretek a történetbe.
Nagyon nehezemre esik leállni, úgyhogy remélem, a közeljövőben már olvashatom a folytatást. :D Csak így tovább! :)

Re: *-*

(Arassea, 2015.09.27 11:08)

Szia!:)
Először is, köszönöm, hogy írtál, nagyon sokat jelent! Örülök, hogy tetszik a történet, igyekszek minél hamarabb új fejezetet hozni.
Üdv: Arassea