Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6.fejezet-Vallomás

2012.05.30

Legolas leült a selymes fűbe, és maga mellé húzta Arimert is.
 - Tehát? - kérdezte. Arimer rávetette csillogó szemének sugarát, és egy sóhajtással belekezdett.
 - Egy gyönyörű, tavaszi napon találkoztam vele először. Mikor megláttam, már akkor tudtam, hogy ki is ő. Éppen egy csapat lórieni tündével kóborolt, én pedig az erdőt jártam lakhelyet keresve. Akkoriban még sem Eltert, sem Édipofit nem ismertem, sőt, egyet sem a fajtársaim közül. Fangorn nevelt, már amennyire egy tündét lehet nevelni, ő tanított meg mindenre, amit csak tudok. Persze, azért nem mindenre. Addig még csak bele sem gondoltam, hogy rajtam kívül más is élhet errefelé a fajtámból, és úgy gondoltam, én örökké az Ent-erdőben fogok élni. Ám akkor találkoztam Haldírral. A Közös nyelven szóltam hozzá, de ő nem tudott, csak sindarinul. Hirtelen visszatértek az emlékezetembe azok, amikre már nem is emlékeztem...Egy gyönyörű erdő, flet-ek, amiken nyüzsögnek a fajtársaim, egy név; Galadriel, kit egykor talán anyámnak szólítottam...De korábbi emléképek is bevillantak. Gyerekkorom hajnaláról, mikor még a tengeren is túl éltünk a szüleimmel...Egy hatalmas erdőtűz, mely mindent elpusztított...És a szürke hajó, melyen ketten utazunk... Gyönyörű napokat töltöttem együtt vele, de aztán jött az elválás perce. Nem volt olyan könnyű, mint hittem. Végülis sehogyse ment, de akkor felajánlotta, hogy elvisz Lórienbe. El is indultunk együtt, harmadnapra odaértünk. Csodás volt az egész. Együtt bejártuk egész Lórient, Haldír elénekelt sok dalt, Beren-ét, Nimrodel-ét, és én is elénekeltem neki sok Fangorn-beli éneket.
 - És mi volt a baj?
 - Hát az, hogy még a tündék között is lesújthat egy rettenetes betegség; a féltékenység kínja. Volt ott egy leány, Fatina-nak hívták; sosem nézte jó szemmel, ha Haldírral jártam az erdőt, vagy ha énekeltem neki; de még azt sem volt képes elviselni, ha csak ránéztem Haldírra.
 - Ez érthető - szólt Legolas.
 - Hogy érted hogy érthető?
 - Ha én szeretnék valakit, de az mással lenne együtt, én is féltékeny lennék.
 - Nem tudom elképzelni rólad - nevetett Arimer, de aztán rögtön folytatta a történetet - Fatina nem értette meg, hogy az, ami köztünk van, nem azt jelenti, hogy...szóval mi nem...
 - Mit nem? Nem szeretitek egymást?
 - De!
 - Nem ismeritek egymást?
 - De!
 - Hát akkor? Nem ő a párod?
Arimer arcán az értetlenség látszott feltűnni, amit egy idő után felváltott a megvilágosodás szikrája, majd végül a megkönnyebbülés.
 - Legolas - mondta mosollyal az ajkain - Haldír...Haldír az én testvérem!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.